1.0Fireflyhttps://firefly.cafeblog.huFaithhttps://firefly.cafeblog.hu/author/gwendolin-romangmail-com/<a href="https://firefly.cafeblog.hu/files/2013/10/pic_szorongas.jpg"><img class="alignleft size-medium wp-image-62" alt="" src="https://firefly.cafeblog.hu/files/2013/10/pic_szorongas-300x227.jpg" width="300" height="227" /></a>Kiskorunk óta félünk a sötéttől. A takaró alá bújunk és minden részét magunk alá gyűrjük, a nagyobb plüssállatokat magunk mellé tesszük védő falként, míg a kedvenceinket magunkhoz szorítjuk, hogy a legnagyobb biztonságban érezzük magunkat. Mert a sötétben szörnyeket látunk és hallunk...a legkülönfélébb alakban jelennek meg, csakhogy minket megijesszenek. És hiába kérjük meg a szüleinket, hogy nézzenek be az ágy alá, az ajtó vagy a függöny mögé: ők nem láthatják őket, a mi szörnyeink valamiért félnek a szüleinktől. Általában kicsiként és sokszor felnőttként is ilyen számunkra a sötét: magányos, kilátástalan, ijesztő... De mi lenne ha máshogy látnánk a sötétet? Mi lenne ha inkább a lehetőségek tárházát jelentené? Mert a sötétben senkit nem érdekel, hogy hogy néz ki a másik, hogy a szomszéd megvette a legújabb hiper-szuper fűnyírót. A sötétben nincs meg az a korlátoltság, mint világosban. Ha éjszaka van, lehetünk felfedezők, orvosok, mehetünk Párizsba vagy randevúzhatunk Rómában...lehetünk akárhol, akárkik. Nincs múltunk és jelenünk, se aggodalmaink a jövőnk miatt. Amit számunkra az éjszaka sötétje tud nyújtani az a vigasz, a remény, a vágyak...És ez segíthet abban, hogy reggel felkeljünk és megvalósítsuk az álmainkat.rich