A Sötét

2013 október 5. | Szerző: Faith |

Kiskorunk óta félünk a sötéttől. A takaró alá bújunk és minden részét magunk alá gyűrjük, a nagyobb plüssállatokat magunk mellé tesszük védő falként, míg a kedvenceinket magunkhoz szorítjuk, hogy a legnagyobb biztonságban érezzük magunkat.

Mert a sötétben szörnyeket látunk és hallunk…a legkülönfélébb alakban jelennek meg, csakhogy minket megijesszenek. És hiába kérjük meg a szüleinket, hogy nézzenek be az ágy alá, az ajtó vagy a függöny mögé: ők nem láthatják őket, a mi szörnyeink valamiért félnek a szüleinktől.

Általában kicsiként és sokszor felnőttként is ilyen számunkra a sötét: magányos, kilátástalan, ijesztő…

De mi lenne ha máshogy látnánk a sötétet? Mi lenne ha inkább a lehetőségek tárházát jelentené?

Mert a sötétben senkit nem érdekel, hogy hogy néz ki a másik, hogy a szomszéd megvette a legújabb hiper-szuper fűnyírót. A sötétben nincs meg az a korlátoltság, mint világosban.

Ha éjszaka van, lehetünk felfedezők, orvosok, mehetünk Párizsba vagy randevúzhatunk Rómában…lehetünk akárhol, akárkik. Nincs múltunk és jelenünk, se aggodalmaink a jövőnk miatt.

Amit számunkra az éjszaka sötétje tud nyújtani az a vigasz, a remény, a vágyak…És ez segíthet abban, hogy reggel felkeljünk és megvalósítsuk az álmainkat.