Eltűnnék

2013 október 5. | Szerző: Faith |

Néha szeretnék eltűnni. Csak úgy láthatatlan lenni, hogy ne tudja senki, hogy egyáltalán vagyok. Akkor senki sem bántana, nem lenne szerelem sem az azzal járó csalódás, nem lennének elvárások és kötelezettségek, nem lennének sztereotípiák, hazugságok és igazságok…Nem történne semmi jó és nem lenne veszíteni valóm sem.

Nem kellene minden nap megküzdenem azzal, hogy egyszer régen, amikor még nem voltam tizenhárom sem, meghoztam egy döntést, amivel sok embert megbántottam.

Nem érezném, hogy a fél életemet hazugságokra alapoztam, mert féltem szembenézni az igazsággal és elfogadni azt.

Nem érezném azt a hatalmas űrt a mellkasomban, a szívem helyén, ami egy feketelyukra hasonlít: mindent elnyel és sohasincs tele. Nem kellene próbálkoznom, hogy eltüntessem, mert nem létezne!

Jó lenne a semmi…egy ideig.

Aztán észrevenném, hogy másoknak mennyi érzésük van: öröm, bánat, szeretet, gyűlölet, szerelem…érzések, amik minden negatívummal és pozitívummal együtt járnak. És rá kellene jönnöm, hogy hiába taszítanak a mélybe vagy juttatnak a csúcsra, szükségem van az érzésekre, hogy tudjam: létezek. Hogy nem csak a testem működik, nemcsak egy üres szekrény vagyok, amit mindenki a kedve szerint nyitogathat, pakolhat bele és vehet ki belőle dolgokat.

Nekem tudnom kell, hogy élek, mert amíg létezem a kezemben van a lehetőség, hogy megváltoztassam az életemet.